Petőfi Sándor költeményei

Én alkotóm! mindenható vagy: Hozd vissza a pillantatot, Midőn e hölgy a szerelemnek Első tüzére gyúladott; Midőn ajkán a vallomásnak Első, szent hangja reszkete, S ott én legyek, kit csókra hí föl Édes kedves tekintete! S mit adjak érte?... E husz éves Életnek vedd el…

Hej nekem hát vigasztalást mi sem ad? Bánatomban le kell innom magamat. Az irgalmát, ide avval a borral! A bú vagy én, de egyikünk belehal. Úgysem tetszik ez a világ énnekem; Sok már, amit életemben szenvedtem, Nagyon is sok e parányi életre! Annyi baj közt kinek volna még kedve?…

Befordúltam a konyhára, Rágyujtottam a pipára... Azaz rágyujtottam volna, Hogyha már nem égett volna. A pipám javában égett, Nem is mentem én a végett! Azért mentem, mert megláttam, Hogy odabenn szép leány van. Tüzet rakott eszemadta, Lobogott is, amint rakta; Jaj de hát még…

Érik a gabona, Melegek a napok, Hétfőn virradóra Aratásba kapok. Érik szerelmem is, Mert forró a szivem; Légy te aratója, Édes egyetlenem! Pest, 1843. július-augusztus

Már ezt föl nem tettem rólad, Szív barátom! Te ugyan derék legény vagy, Amint látom. Oh, te szív, te szív, te csalfa, Háladatlan! Szólj: ki véde annyi baj közt Szakadatlan? Sorscsapási buzogányok Súlya ellen, Mondd, ki őrze? mondd, ki óva? Nemde mellem? Lám, e mellnek bizton…

Lánggal égő teremtette! Nagy a harag a szívembe'; Úgy háborgok, úgy hánykodom, Mintha volnék a Balaton. Viszontagság az életem, Ezer bajba keveredem, Hogyha leányszemem volna, Egy pár kendőt telesírna. Eh, a sírás nem kenyerem! Kinek tetszik, pityeregjen. Én egy nagyot…

Ki vagyok én? nem mondom meg; Ha megmondom: rám ismernek. Pedig ha rám ismernének? Legalább is felkötnének. Nincs a fokos a kezemben, Hogyha kéne verekednem; Nyerges lovam messze legel, Nem t'ok futni, ha futni kell. Hogy is tudnék futni mostan? Mikor a fejem televan; Nem csak fejem, de…

Kis lak áll a nagy Duna mentében; Oh mi drága e lakocska nékem! Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája. Bár maradtam volna benne végig! De az embert vágyai vezérlik; Vágyaimnak sólyomszárnya támadt, S odahagytam őslakom s anyámat. Kínok égtek a…

Istenem, be várva-várom Azt az órát, amidőn, Kit nekem rendelt a végzet, A leány ölembe jön. És ugyan ki és minő lesz Majd az én szerelmesem? Ugy sovárgok tudni, mint még Nem sovárgá senki sem. Szőke, barna lesz-e fürte? Szeme kék vagy fekete? Felnyúló-e, mint a cédrus,…

Nos, fiúk, nem szólt a szarka Házfödélteken? Vagy ki álmodá meg, hogy ma Vendégtek leszen? De mi a kő! mért e hosszu Méla bámulás? H'sz én vagyok, ha nem csalódom, Én és senki más. Vagy feledve már talán a Régi jóbarát? Nem hihetem, hogy reátok Illenék e vád. A…

Jaj, a hátam, jaj a hátam Odavan! Szomszéd bácsi kiporozta Csúfosan. Átkozott a görcsös fütykös Somnyele! Mellyel engem oly pogányúl Csépele. Mért is tart hát kertet s benne Körtefát? És az isten rá gyümölcsöt Minek ád? Csábitólag kandikált a Körte rám; Csábjait ki már…

A költő és a sorsharag Egy anyaméhből született; Ikertestvérek voltak ők, Együtt bolygák az életet. Fa, mint most, akkor is virúlt. Árnyában sok megnyúgodott; De használt a költőnek is: Ágáról tört koldúsbotot. S ezek valának társai: Koldúsbot és a sorsharag; Elhagyja…

A világ az isten kertje; Gyom s virág vagytok ti benne, Emberek! Én a kertnek egy kis magja, De az úr ha pártom fogja: Benne gyom tán nem leszek. Tiszta e kebelnek mélye; Égi kéz lövelt beléje Lángokat. És a lángok szűzen égnek Szent oltárúl az erénynek El nem romlott szív…

Le a tenger fenekére Merül a halász, Lent a tenger fenekében Gyöngyöket halász. Nekem a boros pohárnak Öble tengerem, S gyöngy ha van tán dalaimban, Az csak ott terem. Bűnnek éje ült a földön. Jött a vízözön. A víz által a bűn éje Elseperve lön. Búnak éje ül szivemben; A…

A szinész utain virág s tövis terem, A szinész élete öröm és gyötrelem. Bűvös szellemkezek vezérlik lépteit, Leplezve gondosan az élet terheit. Szép álmot álmodik: öröklő hirnevet, Szellem bejárja a földet és eget. Bú- s kéjnek egyaránt feltárja kebelét, Részvéttel…

Mint a porszem szélvész Fuvatán, Röpül a legény gyors Paripán. 'Honnan, atyafi, oly Hevenyén?' "Pusztáról csikóval Jövök én. A nyerítő ménes Ott legel; Pej csikómat onnan Loptam el. Túri vásár nincsen Messze már; Szegénylegény oda Lovon jár." 'Ej, nem ugy, jó…

Kakasszóra hajnal ébred, Én lányokkal nem beszélek. Mert ha szólok őhozzájok, Hajnal lesz a két orcájok. Így valaki azt gondolná, Én is kakas vagyok talán; S hej, a kakas hamis madár, Untalan más fészekhez jár. Pedig én kakas nem vagyok, Hanem filemile vagyok, Egy a fészkem,…

Jön az ősz, megy a gólya már, Hideg neki ez a határ; Röpűl, röpűl más országba, Hol jobban süt a nap rája. Hej, van oka a gólyának, Hogy más hazát néz magának; De, galambom, hogy elhagytál, Nem t'om, mi okot találtál. Hív voltam én hozzád mindig, Elejétől utójáig, Nem…

"Mondád, anyám, hogy álmainkat Éjente festi égi kéz; Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz. Anyám, álmodtam én is egyet, Nem fejtenéd meg, mit jelent? Szárnyim növének, s átröpűltem A levegőt, a végtelent." 'Fiacskám, lelkem drága napja, Napomnak…

Kit a dal istene Szent csókjával füröszt, Első vagyok, hazám, Színházad népe közt. Zengjen tehát a lant! S legelső énekem, Pályámnak társai, Tinéktek szentelem. Az érzet kútfeje A dagadó kebel; Dalomnak hangjai Onnan szakadtak el. S mint szívnek gyermeki A szívbe vágynak…

Sírt nekem, sírt és koporsót, Mélyen fekvőt föld alatt! Hol nem élnek érzemények, Hol nincs többé gondolat. Oh fej, oh kebel, te kettős Átok életem felett! Mért kinozni lángcsapásu Ostorokkal engemet? Mért a vágy e lázas agyban, Szállni csillagok fölé? Hogyha őt a sors…

              1 Áldás reátok, ligetemben Odább iramló csermelyek! Utaitokon a szép tavasznak Himes virági termenek. Ez arc fölött is két patak foly, Folytok, szerencsétlen könyek! De halvány pályátok körében Virágok ah nem zsengenek.  …

'Pajtás, te ettél, véres a fogad; S mi szenvedünk éhségi kínokat. Mogorva a tél, puszta a határ, Rajt a vihar légparipája jár; Csak ember és állatnak nincs nyoma... De most beszélj, hol volt a lakoma?' Igy kérdi társát a farkassereg, Kit érkezéskor üdvezeltenek. A jóllakott…

 Üresen áll már a kancsó, bort bele! Ide hamar a javából, be vele!      Boncidáig folyjon a bor, mint tenger,      Ki megállhat még a lábán, nem ember. Jer ölembe, kincsem, rózsám, itt a bor! Ha megittad, csókra kerül majd a…

Hegedűszó, furulyaszó, cimbalom... Van-e még, kit a búbánat terhe nyom? Akinél van, igazítsa el a bút, Nehogy neki mutassuk meg, hol az út. A búbánat gonosz vendég, rosz madár, A kebelbe életet, vért lopni jár. A búbánat szívet rágó ürgefi: Borral lehet, borral kell…