Petőfi Sándor költeményei

Míg a földet gyász temette, Dúlván fergeteg felette Pusztaságnak vad telén, Mért virúla bájos éden Kebelemnek belsejében? Mert rózsámat ölelém. Most, midőn a szép tavasznak Uj virányi illatoznak A mosolygó téreken; Mért vagyon tél kebelemben, Puszta, gyászos, véghetetlen?…

Figyeljetek, derék história! "Halljuk! Tovább! Na s aztán!" A minap Szent elragadtatás tüzével egy Költő merészen mászta Helikon Bércét, örök életű hírkoszorút Füzendő fürtibe a fénytetőn. Már-már magos céljához ért, midőn Réműletes mennydörgés hallatik.…