Petőfi Sándor költeményei

Szeretlek, mint a hold a csendes éjet, Miként a léget a szabad madár; Szeretlek oh, barátom, míg az élet Köréből a halál a sírba zár. Selmec, 1841. április 17.

Kegyetlen a végzet; nem hagy sok időig örűlni      Minket együttlétünk édeni napjainak. Ámde az a földnek bármely részére ragadhat,      Érted ezen kebel ég, s lészen örökre hived. Selmec, 1839. január 19.      

Esküszegte lyánka! emlékezzél Arra, amidőn: "Ah meg ne vessél", Igy imádva téged kértelek; "Légy kegyelmes én irántam, s szíved Add nekem, ki csak tenéked híved Voltam, és leszek, míg létezek." Akkoron kérő keblemre dűlve, S a szerelm' tüzétől…