Petőfi Sándor költeményei

A világ az isten kertje; Gyom s virág vagytok ti benne, Emberek! Én a kertnek egy kis magja, De az úr ha pártom fogja: Benne gyom tán nem leszek. Tiszta e kebelnek mélye; Égi kéz lövelt beléje Lángokat. És a lángok szűzen égnek Szent oltárúl az erénynek El nem romlott szív…

Le a tenger fenekére Merül a halász, Lent a tenger fenekében Gyöngyöket halász. Nekem a boros pohárnak Öble tengerem, S gyöngy ha van tán dalaimban, Az csak ott terem. Bűnnek éje ült a földön. Jött a vízözön. A víz által a bűn éje Elseperve lön. Búnak éje ül szivemben; A…

A szinész utain virág s tövis terem, A szinész élete öröm és gyötrelem. Bűvös szellemkezek vezérlik lépteit, Leplezve gondosan az élet terheit. Szép álmot álmodik: öröklő hirnevet, Szellem bejárja a földet és eget. Bú- s kéjnek egyaránt feltárja kebelét, Részvéttel…

Mint a porszem szélvész Fuvatán, Röpül a legény gyors Paripán. 'Honnan, atyafi, oly Hevenyén?' "Pusztáról csikóval Jövök én. A nyerítő ménes Ott legel; Pej csikómat onnan Loptam el. Túri vásár nincsen Messze már; Szegénylegény oda Lovon jár." 'Ej, nem ugy, jó…

Kakasszóra hajnal ébred, Én lányokkal nem beszélek. Mert ha szólok őhozzájok, Hajnal lesz a két orcájok. Így valaki azt gondolná, Én is kakas vagyok talán; S hej, a kakas hamis madár, Untalan más fészekhez jár. Pedig én kakas nem vagyok, Hanem filemile vagyok, Egy a fészkem,…

Jön az ősz, megy a gólya már, Hideg neki ez a határ; Röpűl, röpűl más országba, Hol jobban süt a nap rája. Hej, van oka a gólyának, Hogy más hazát néz magának; De, galambom, hogy elhagytál, Nem t'om, mi okot találtál. Hív voltam én hozzád mindig, Elejétől utójáig, Nem…

"Mondád, anyám, hogy álmainkat Éjente festi égi kéz; Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz. Anyám, álmodtam én is egyet, Nem fejtenéd meg, mit jelent? Szárnyim növének, s átröpűltem A levegőt, a végtelent." 'Fiacskám, lelkem drága napja, Napomnak…

Kit a dal istene Szent csókjával füröszt, Első vagyok, hazám, Színházad népe közt. Zengjen tehát a lant! S legelső énekem, Pályámnak társai, Tinéktek szentelem. Az érzet kútfeje A dagadó kebel; Dalomnak hangjai Onnan szakadtak el. S mint szívnek gyermeki A szívbe vágynak…

Sírt nekem, sírt és koporsót, Mélyen fekvőt föld alatt! Hol nem élnek érzemények, Hol nincs többé gondolat. Oh fej, oh kebel, te kettős Átok életem felett! Mért kinozni lángcsapásu Ostorokkal engemet? Mért a vágy e lázas agyban, Szállni csillagok fölé? Hogyha őt a sors…

              1 Áldás reátok, ligetemben Odább iramló csermelyek! Utaitokon a szép tavasznak Himes virági termenek. Ez arc fölött is két patak foly, Folytok, szerencsétlen könyek! De halvány pályátok körében Virágok ah nem zsengenek.  …

'Pajtás, te ettél, véres a fogad; S mi szenvedünk éhségi kínokat. Mogorva a tél, puszta a határ, Rajt a vihar légparipája jár; Csak ember és állatnak nincs nyoma... De most beszélj, hol volt a lakoma?' Igy kérdi társát a farkassereg, Kit érkezéskor üdvezeltenek. A jóllakott…

 Üresen áll már a kancsó, bort bele! Ide hamar a javából, be vele!      Boncidáig folyjon a bor, mint tenger,      Ki megállhat még a lábán, nem ember. Jer ölembe, kincsem, rózsám, itt a bor! Ha megittad, csókra kerül majd a…

Hegedűszó, furulyaszó, cimbalom... Van-e még, kit a búbánat terhe nyom? Akinél van, igazítsa el a bút, Nehogy neki mutassuk meg, hol az út. A búbánat gonosz vendég, rosz madár, A kebelbe életet, vért lopni jár. A búbánat szívet rágó ürgefi: Borral lehet, borral kell…

Itt van a tél, a hideg tél Közepe, Zúgolódik az idő kinn Ízibe. Zúgolódjék! egyéb dolga Nincs neki; Úgy akarja, hagyjuk kedvét Tölteni. Hisz nekünk ez úgysem árthat, Igaz-e? Meg nem fázunk - jó meleg van Idebe. A kandallón pattog a fa, Ég a tűz, S a kulacsnak kotyogása…