Petőfi Sándor költeményei

Égig emeljen bár a játszi szerencse kegyelme,      És legyen első rang rangom az isten után; S bár csak azért szűljön két India kincset özönnel,      Hogy büszkén ajakam mondani tudja: enyém! Durva faalkotmány! emléked nem leszen…

Üdvözöllek messze bérctetőkről, Szent helyek! Hol a Galga lassu andalgással Hempelyeg. Hol pályája éden volt a gyermek- Ifjunak. Hol az életüdv örömvirági Nyíltanak. Lángszerelem szép viszonozója, Barna lány, Emlékezve küldsz-e még sohajt a Szív után, Mellyet annyi…

Irígyen a sors boldogságom ellen, Pozsony! körödből ismét messze hí; Megyek - de dúlva van bucsúzó mellem, Miként váradnak puszta termei. Utánam intesz még Dunád ködébül, S arcomra keserű köny árja gördül. Nem hosszu volt tebenned múlatásom, S az órák mint a nyíl…