Petőfi Sándor költeményei

Nyelvek és fülek... csend, Figyelem! Szóm fontos beszédre Emelem. Halljátok, mit ajkim Zengenek; Egyszersmind az ég is Hallja meg. Hosszan nyúljon, mint e Hurkaszál, Életünk rokkáján A fonál. Valamint e sültre A mi szánk: Mosolyogjon a sors Szája ránk; S pályánk áldásával…

Szinésszé lettem. Megkapám Az első szerepet, S a színpadon először is Nevetnem kelletett. Én a szerepben jóizűn S szivemből neveték; Pályámon, oh ugyis tudom, Leend ok sírni még. Székesfejérvár, 1842. november