Esküszegte lyánka! emlékezzél Arra, amidőn: "Ah meg ne vessél", Igy imádva téged kértelek; "Légy kegyelmes én irántam, s szíved Add nekem, ki csak tenéked híved Voltam, és leszek, míg létezek." Akkoron kérő keblemre dűlve, S a szerelm' tüzétől…
Immár kész koszorúnk, melyet tíz hónapig izzadt Arccal, gyenge eszünknek gyüjtve diszét, fonogattunk A zöld Pindus alatt, a nyájas Múzsasereg közt! Ennyit, nagytudományu atyák, volt gyüjteni képes S nem többet iparunk! - Noha édes múzsai körben…