Petőfi Sándor költeményei

Nyelvek és fülek... csend, Figyelem! Szóm fontos beszédre Emelem. Halljátok, mit ajkim Zengenek; Egyszersmind az ég is Hallja meg. Hosszan nyúljon, mint e Hurkaszál, Életünk rokkáján A fonál. Valamint e sültre A mi szánk: Mosolyogjon a sors Szája ránk; S pályánk áldásával…

Szinésszé lettem. Megkapám Az első szerepet, S a színpadon először is Nevetnem kelletett. Én a szerepben jóizűn S szivemből neveték; Pályámon, oh ugyis tudom, Leend ok sírni még. Székesfejérvár, 1842. november

Miljom átok! bort a billikomba, Részegítő, lánghullámu bort! Mely keservet és bút martalékul A felejtés örvényébe hord. Bort öblébe váltig a kehelynek. Bort elémbe szakadatlanúl! Idenézzen a puszták homokja, És ha nem tud inni, megtanúl. Kedvben ég e csont velője máris,…

 Éj leng alá a mély vadonra, S az út majd jobb-, majd balra tér; Lépteim bolyongva tévedeznek - Ki lesz előttem hű vezér? A menny ivén ugyan fölöttem Ragyognak égő csillagok, De vajh talál-e célra pályám, Ha lángjaiknak hinni fog? Az égi fények ezredénél A lyányszem…

"Öcsémuram, vigyázzon magára, Vagy inkább az oldalbordájára; Fiatal is, szép is a menyecske - Ugy segéljen, kutya van a kertbe'." 'Bátyámuram, mit nem kell hallanom? Szomorú az eset, ha úgy vagyon; No de míg másnak fúja kásáját, Meg ne égesse a maga száját.'…

Mit nekem hab! mit nekem vész! Én nem félem haragát, Kebelemnek pusztaságit Száz vihar rohanja át. Rajta! gyorsan evezőhöz, Talpra, reszkető legény! Bár toronnyá nő a hullám, A túlpartra szállok én. Éj borong ott, sűrü ködnek Kétségbarna éjjele; Lyány! temetve…

Arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve űz tündér játékokat, Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad! Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék, Fejem fölött míg őszi légen át Vándor darúid V betűje szállt; Midőn az ősi háznak…

Hortobágyi kocsmárosné, angyalom! Tegyen ide egy üveg bort, hadd iszom; Debrecentől Nagy-Hortobágy messze van, Debrecentől Hortobágyig szomjaztam. Szilaj nótát fütyörésznek a szelek, Lelkem, testem majd megveszi a hideg: Tekintsen rám, kocsmárosné violám! Fölmelegszem…

Katonának számüzött balvégzetem, S kétszer élt a szép tavasz a ligeten, A ligeten, oh de nem e szív fölött, Míg sorsomnak rabbilincse megtörött. Mégis - bár a léleksujtó vész miatt, Mely emésztő hatalommal rám szakadt, Keservesen megsiratni van okom - E két tavaszt megsiratni…

Járnak, kelnek sokan zöld erdőben; Vagyon a nap épen lemenőben. Rózsákat fest utósó sugára Dombtetőre, lombok sudarára. De veszik ők mindezt csekélyebbnek, Semhogy rajta megörvendezzenek; Párosult két vadgalamb búgása - Ebben fakad örömök forrása. Járok, kelek én is zöld…

Folyam, kebled hányszor repeszti meg Hajó futása s dúló fergeteg! S a seb mi hosszu és a seb mi mély! Minőt a szíven nem vág szenvedély. Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó: A seb begyógyul, s minden újra jó. S az emberszív ha egyszer megreped: Nincs balzsam, mely hegessze a sebet.…

 Mi haszna, hogy a csoroszlya Az ugart fölhasogatja? Hogyha magot nem vetsz bele, Csak kóróval leszen tele. Hej kisleány, pillantatod Mélyen a szivembe hatott; Mint a földet a csoroszlya, Azt keresztűlhasogatta. De hiába hasogatta, Azért csak bú terem rajta! Ültesd bele…

Honán kül a fiú, Honában a patak Magas hegyek között Együtt vándorlanak. De míg az ifju megy Csüggedt lépésivel, Sziklákon a patak Gyorsan sikamlik el; S az ifju ajkain Míg néma csend honol, Az illanó vizár Vig hangokat danol. A hegysor elmarad; Az ifju s a patak Sík róna…

Gondüző borocska mellett Vígan illan életem; Gondüző borocska mellett, Sors, hatalmad nevetem. És mit ámultok? ha mondom, Hogy csak a bor istene, Akit én imádok, aki E kebelnek mindene. És a bor vidám hevében Füttyentek rád, zord világ! Szívemet hol annyi kínnak Skorpiói…