Mint a porszem szélvész
Fuvatán,
Röpül a legény gyors
Paripán.
'Honnan, atyafi, oly
Hevenyén?'
"Pusztáról csikóval
Jövök én.
A nyerítő ménes
Ott legel;
Pej csikómat onnan
Loptam el.
Túri vásár nincsen
Messze már;
Szegénylegény oda
Lovon jár."
'Ej, nem ugy, jó földi,
Nem ugy ám!
Adja kend csak vissza
Paripám.
Enyim a ménes, mely
Ott legel,
A csikót kend tőlem
Lopta el.' -
De szavára nem hajt
A betyár;
Őkegyelme már jó
Tovajár.
Mégis a gazdának
Vígaszul,
Hátrafordulván, így
Válaszol:
"Föl se vegye kárát,
Gazduram;
Hiszen úgyis elég
Lova van.
Hej, csak egy szivet bírt
E kebel -
Azt is a kend lyánya
Lopta el."
Kecskemét, 1843. március
